Annyira ostoba vagyok… mégis miért
futottam el előle? Pedig itt volt a nagy lehetőségem, hogy végre elmondjak neki
mindent. Ráadásnak nem csak, hogy tudta
ki vagyok, de meglepetésemre egy csomó mindent tud rólam… de mégis honnan?
Honnan tudhat rólam senpai olyan dolgokat, amit senki más? Eddig azt hittem,
még csak azt se tudja, hogy létezem… Futottam… azt sem tudta éppen merre
tartok, csak távol akartam kerülni ettől az egésztől… gyorsan körbenéztem, az
iskola udvarán voltam... Még pár lépés és kiérek a kapun. Azonban mielőtt ez
megtörténhetett volna, egy kar visszarántott engem. Dühösen fordultam fogva
tartom felé, aki nem más volt, mint Eiri-kun.
- Mégis mit képzelsz, hova rohansz? – esett nekem dühösen.
- Mégis mit képzelsz, hova rohansz? – esett nekem dühösen.
- Hazamegyek. Szóval
azonnal eressz el engem – kiáltottam és megpróbáltam kiszabadítani a kezem.
- Nem mész sehova –
szorította még erősebben a csuklóm – Azok után nem, hogy azt művelted velem a
kis szerelmed előtt. Ezért büntetést érdemelsz!
- Mégis miről beszélsz? Te
nem vagy normális. Engedj már el, ez fáj!
- Nem, te most velem jössz!
– mondta és elkezdett rángatni befelé vissza a suliba.
Nem
tudtam, hogy mégis hova megyünk… végig vonszolt a folyosókon, egyenesen a
rádiós szobába. Felkapta a mikrofont és belekiáltott.
- Figyelem. Mindeni azonnal
menjen a tornaterembe. Fontos bejelenteni valóm van!
Fogalmam
se volt róla, hogy mégis mire készül… átvonszolt a tornaterembe, ahol már elég
sokan összegyűltek. Megvárta, míg mindenki, még a tanárok is ideérnek… Egyszer
csak látom, hogy senpai is megérkezett… Annyira zilált volt a külseje… lehet,
hogy engem keresett? De nem volt időm ennek örülni. Eiri-kun felrángatott a
színpadra és újra beleszólt a mikrofonba.
- Bocsi, hogy mindenkit
iderángattam, de szeretnék tenni egy bejelentést – én végig csak senpai-t
figyeltem… láttam, hogy elindul felénk, hogy megállítsa Eiri-t, de elkésett –
Ez a lány mától a barátnőm! Nem adom őt senkinek, mivel ő az első, akit igazán
szeretek. Ha bárki tesz vele valamit, annak velem gyűlik meg a baja!
A
fiúk részéről ujjongás a lányok részéről csalódottság követte a bejelentést. Én csak zavartan néztem, majd amikor láttam,
hogy Eiri-kun nem figyel, kirántottam kezem a szorításából és amilyen gyorsan
csak tudtam, elmenekültem tőle… egyenesen a védelmező otthonomba.
